Almás-morzsás muffin

Na, csak meghoztam végre ezt a receptet is. Ezt a muffint régebben rengetegszer sütöttem. Többek közt Apukám nagy kedvence volt. Aztán valahogy, így az utóbbi időben meg is feledkeztem róla. De egy nagyon kedves bloggertársam, Eszter (http://levinmodra.blogspot.com/), épp almás muffin receptet keresett és eszembe juttatta újra. Le is írtam a receptet, de kedvet kaptam a megsütéséhez is, meg egyébként is a blogra is jól jött. Tudom, a muffin ma már nem olyan divatos sütemény, de engem ez egy cseppet sem érdekel. Finom, millióféleképpen variálható, és kész. Egyáltalán miféle hülyeség divatból készíteni vagy nem készíteni egy ételt? Pfff... Az már rég rossz, ha valaki csak divatból készít, vagy nem készít valamit... És azzal is vitatkoznék, hogy a muffin ugyanaz lenne, mint az amerikai cukormázas, meg egyéb módon feldíszített cupcake. Ha valaki sütött már ilyet és olyat is, tudni fogja mi a különbség. Nem sok, de azért van. Az eredeti recept egyébként Jutta Renz Muffin c. kis könyvéből való. Én egy kicsit módosítottam az eredeti recepten, de nem sokban. Csak a lisztek arányán (nálam kukoricaliszt is mindig kerül bele) és a cukor mennyiségét kicsit csökkentettem (és nem is mindig barna cukrot használok hozzá).

Almás-morzsás muffin

Hozzávalók (eredetileg 12-db-hoz, de nekem ebből mindig 15 lesz (legalább) a normál méretű muffinsütőben):

• 2 kisebb alma (kb. 20 dkg)
• 12 dkg teljes kiőrlésű liszt (tönkölybúza nálam)
• 10 dkg sima liszt
• 4 dkg kukoricaliszt
• 2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1 1/2 teáskanál őrölt fahéj
• 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
• 1/2 teáskanál szerecsendió
• 9 dkg durvára vágott dió
• 1 tojás
• 12,5 dkg vaj
• 12 dkg xilit (eredetileg 14 dkg barna cukor)
• 3 dl író (vagy joghurt, kefir is jó)

A morzsához:

• 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 6 dkg durvára vágott dió
• 4,5 dkg barna cukor
• 5 dkg puha vaj

A sütőt melegítsük elő 180 fokra (én mindig légkeverésen sütöm 160 fokon). A morzsához valókat tegyük egy tálba és ujjaink között morzsoljuk össze, amíg nedves homok állagú lesz, majd tegyük be a hűtőbe. A muffin száraz hozzávalóit egy szitáljuk egy nagyobb tálba, majd a diót is adjuk hozzá.. Az almát hámozzuk meg, magozzuk ki, kockázzuk fel kicsire, majd keverjük a lisztes keverékbe. Egy másik tálban keverjük ki (kézi habverővel) a tojást a cukorral, adjuk hozzá a nagyon puha (kissé olvasztott is lehet) vajat, ezzel is alaposan keverjük el, majd keverjük hozzá az írót (joghurtot, kefirt) is és pár mozdulattal vegyítsük össze a száraz hozzávalókkal. Nem kell túl sokáig keverni, csak addig, amíg érezzük, hogy a liszt már felvette mindenhol a nedvességet. Egy mousse-ra emlékeztető állagú tésztát fogunk kapni. Az így kikevert tésztát  a adagoljuk az előkészített (papírformával kibélelt, vagy kivajazott) formákba, a tetején osszuk el a hűtőből kivett morzsatésztát, és az előmelegített sütőben  süssük meg 20-25 perc alatt. Ha kisűlt, 5 percig pihentessük a formában, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni.

És hoztam egy pár tavaszcsalogató virágfotót is (bár nem kifejezetten csak tavaszi virágok, de viráááág :)), ha nem bánjátok. Annyira szép idő lett most, hogy ez az embernek erőt ad ahhoz, hogy továbbmenjen, még akkor is, ha néha minden ereje kezdi elhagyni... ;)

Csak, mert szeretlek...

Tudom, sokan nincsenk oda ezért a kissé giccses alkalomért. De úgy érzem, meg kell védenem a Valentin-napot, egész pontosan nálunk ez Bálint-nap ugye hivatalosan. Csak már kissé elhomályosult ez az egész, hogy honnan is ered, és mi is ez valójában. És igen, meg kell védenem, mert a szeretetről szól(na elvileg) ez az ünnep, így ez az én asztalom. És meg kell védenem, mert mindenki azt gondolja, hogy ez csak nyugatmajmolós ünnep. Pedig eredetileg nem volt az. Ill. nem is kellene annak lennie most sem. Olvassátok csak el ezt a leírást. Az már más kérdés, hogy ezt manapság hogyan torzították el és ki mit vett át belőle. Nem értek egyet azzal, hogy ennek a napnak arról kellene szólnia csak, hogy férfiként veszek egy több ezer forintos virágot a kedvesemnek, aki cserébe egy több ezer forintos csokival lep meg mondjuk. Sokkal inkább szólhatna arról például, hogy mondjuk a férfi a kedvesének vesz 1 szál virágot, és jelképesen ír neki pár kedves sort. Én pedig cserébe készítek neki valami finomságot. Mondjuk egy finom vacsorát. Szerintem a számunkra lényeges dolgot kellene csak kiragadni belőle. Nem kell ezen fennakadni. Mindenki azt őrizzen meg ebből csak, amit magáénak tud érezni, amivel azonosulni tud. Ha épp semmivel nem tud, hát akkor sincs semmi gond. Én nagyon nem vagyok egy nyálasan bájolgós csajszi (aki ismer, az tudja), de a romantikát azért szeretem, és azzal sincs bajom, ha erre van egy nap, ami kifejezetten csak erről szól(hat). És azzal sem, ha az alapvető szokások más népektől kerültek át hozzánk. Miért baj ez? Hogy ezeket a dolgokat megtehetjük bármelyik napon? Persze hogy megtehetjük. De ha azzal baj van, hogy erre van egy külön nap kitalálva, akkor kérdem én: minek is ünnepeljük pl. a karácsonyt...? ( a kérdés költői volt, nem kérek rá választ... :D, csak arra akartam utalni vele, ez sem mindenhol arról szól már, amiről kellene). Nekem ez a nap továbbra is egy alkalom lesz, amikor készülhetek a páromnak valamivel. Nem mellékesen, tök jó visszaolvasni pl. régi képeslapokat, amiket egymásnak írtunk anno a férjemmel. De olyan is volt, hogy a munka után gyertyafényes illatos fürdővel vártam haza és finom vacsorával. Ezek kedves gesztusok. Nekem ilyenről szól.

Nálam most semmi nem pompázik szívecskékben, ami az ételajánlót illeti, viszont ezeknek a színe kifejezetten ehhez az alkalomhoz passzol szerintem. Na jó, a húsétel a kakukktojás. Az már olyan férfias inkább.

Kókuszos mousse áfonyás sziruppal

Hozzávalók (kb. 6-8 kis pohárka lesz belőle, de ebből nem kell sok egyszerre)

• 300 ml kókusztej (nálam dobozos, Aldiból való)
• 200 g (1 kicsi dobozos) habtejszín
• 1 csomag Zselatin Fix (vagy más hidegen keverhető zselatin, 500 ml folyadékhoz való)
• 1-2 evőkanál gyümölcscukor (vagy ízlés szerint, de nem kell sok édesítő anyag)
• 50 g aszalt vörös áfonya
• 80 ml áfonyaszirup (ha lehet, magas gyümölcstartalmú) vízzel higítva 1 dl-re

Az áfonyaszirupot felforralom a vízzel, majd hozzáadom az aszalt áfonyát is és forralom rövid ideig, amíg megszívja magát. Félreteszem, hagyom kihűlni.

A tejszínt nem túl kemény habbá verem. A kókusztejet is elkezdem gépi habverővel habosítani, majd szép lassan hozzáadom a Zselatin Fixet, végül a gyümölcscukrot is belekeverem és addig verem, amíg fel nem oldódik. Végül óvatosan beleforgatom a habot és az áfonyás sziruppal felváltva, elrendezem kis poharakban, majd alaposan lehűtöm.

Ötlet:

Az aszalt áfonya helyett használhatunk fagyasztott málnát is akár. Sőt, az talán még jobban is illik hozzá.

  

A desszert után pedig jöjjön egy leves és egy főétel ajánló is. Mondjuk ők.

Gyömbéres céklakrémleves 

 

http://ildinyo.blogspot.com/2012/01/gyomberes-ceklakremleves-piritott.html

Almás-diós karajszelet polentával

A recept a lenti linken alul található:

http://ildinyo.blogspot.com/2011/03/nevnapi-menu.html

És én most ilyen képeslappal készültem:

Vagy ez, még nem tudom melyik lesz. :) És igen, kissé gyerekes vagyok még néha... Nem is kicsit... Höhö

Békás torta: csokitorta narancslekvárral

Február 1.-jén ünnepelte Kicsi Lovacskám a 4. szülinapját. És a közhely: Jessszus! Így megy az idő!? De tényleg ez van. Így megy bizony. Akkor még a báránypöttyeinkkel ékeskedtünk, de múlt hétvégén a családdal megünnepeltük. Ekkor már legalább az arcáról szépen elmúltak a pöttyök. Nagy kedvence, ill. jó haverja egy tavaly gyereknapra, az Ikeában vásárolt szárnyas, kis plüss béka. Amire mellékesen azt mondták, hogy csak egy újabb plüssfigura és csak nekem kell. :) De nem. Imádja! Hát ezért lett békás a torta. Jó. Be kell vallanom. Nekem ezen még erősen van mit gyakorolnom, de ennyi tellett tőlem szombat éjjel. :) Én most nem vettem semmi extra színező anyagot a hamis marcipán színezéséhez. A zöldet megoldottam a sima zöld színű keserű mandula aromával, a barnához pedig kakaóport használtam (és egy pici olajat, hogy ne száradjon ki nagyon). Hát látszik, hogy nem komplikáltam túl.

Hozzávalók:

• A tésztához:
• 250 g puha vaj
• 80 g nádcukor
• 50 g gyümölcscukor
• 1-2 evőkanál vaníliáscukor (igazi vaníliával)
• 4 nagy tojás
• nagy csipet só
• 250 g liszt
• 2 csapott teáskanál sütőpor
• 2-3 púpos evőkanál kakaópor
• 1 kicsi poharas tejföl (175 g-os)

A krémhez:

• 250 g mascarpone
• 200 g étcsokoládé
• 200 ml tejszín (1 kis doboz)
• kb. 6-8 evőkanál porcukor (ízlés szerint, vagy ennek megfelelő mennyiségű egyéb édesítő anyag, mint pl. xilit, gyümölcscukor stb.)
• Legalább 8-10 bő evőkanál narancslekvár (a belinkelt oldalon egy rumos-kókuszos változat szerepel, de én természetesen ennek a sima, natúr verzióját használtam hozzá)
• A bevonathoz: hamis marcipán

A tortalap elkészítése:

A sütőt melegítsük elő 180 fokra (én légkeverésen sütöttem, 160 fokon). Egy kapcsos torta forma alját béleljük ki sütőpapírral, az oldalát vajazzuk ki.  A puha vajat keverjük ki alaposan a cukrokkal, majd egyenként keverjük hozzá a tojásokat és alaposan keverjük ki azzal is. A száraz hozzávalókat szitáljuk át, majd keverjük bele a vajas-cukros tojásba. Keverjük át az egészet, majd lazítsuk a tejföllel. Ne legyen túl híg, de túl sűrű sem a tészta. Tapadjon a fakanálra. Ha úgy ítéljük meg, hogy nagyon híg lenne úgy a tészta (ez függ a liszt minőségétől, ill. hogy mennyi nedvességet vesz fel), akkor ne tegyük inkább bele az összes tejfölt. Ha alaposan kikevertük a tésztát, oszlassuk el a sütőformában, majd tegyük az előmelegített sütőbe és kb. 40-45 percig (sütőfüggő!!! tűpróba) süssük, amíg elválik egy kissé a formától. Ne szárítsuk ki!
Ha megsült, vegyük le róla a formát, hagyjuk kihűlni teljesen, majd vágjuk ketté, kenjük meg jó vastagon az alsó lapot a narancslekvárral, majd kenjük meg a lenti csokikrémmel, végül burkoljuk ízlés szerint krémmel, vagy (hamis) marcipánnal.

Megjegyzés:

Én egy 25 cm átmérőjű formában sütöttem, de ennél kisebben talán jobb, mert így egy kicsit laposabb lett, mint azt szerettem volna. Bár nem volt baj, mert így arányos volt a tészta és a töltelék aránya úgy, hogy  kettévágtam. Ha kisebb a forma, legalább 3 felé érdemes elvágni.

A (hamis) marcipános bevonat el is maradhat. Készíthetünk többet a töltelékből és bevonhatjuk kívül is ezzel a krémmel.

A krémhez:
Olvasszuk fel a csokoládét, majd hagyjuk langyosra hűlni. Közben a mascarponét és porcukrot keverjük ki habverővel. Ha szemcsésebb cukrot használunk, azt inkább hagyjuk feloldódni a meleg csokiban. Ha kihűlt egy kissé az olvasztott csoki, habverővel keverjük bele a mascarponéba, majd adjuk hozzá több részletben a tejszínt is, és jól habosítsuk fel az egészet.Töltsük meg vele a tortát, tegyük rá a felső lapot, majd nyomkodjuk rá kissé. Tegyük rövid időre hűvös helyre, majd díszítsük kedvünk szerint a tortát.

Díszítés:
A hamis marcipán egy nagyon pici részét kakaóporral és kevéske napraforgóolajjal, majd még egy kicsit nagyobb részét zöld színű mandularomával megszíneztem. A sima fehéret kinyújtottam úgy, hogy egy tartós sütőfóliára tettem (így gyűrödik a legkevésbé, erre már rájöttem). A mostani verziót rizsliszttel készítettem teljes egészében, és így szinte semmi porcukorra és keményítőre nem volt szükségem, csak össze kellett kicsit gyúrni. Így viszont sajnos töredezősebb lett, ahogy állt egy picit a levegőn (és nem volt letakarva). Szóval bevontam vele a tortát, egy kevés maradék krémmel (csillagcsöves zsákból kinyomva) és pici virágformákkal, valamint a békafejjel díszítettem.

Könyvajánló: Michel Roux Tésztavarázs

Nem olyan régen kaptam egy levelet a T.bálint Kiadótól, hogy ha szeretném, elküldik nekem Michel Roux Tésztavarázs c. könyvét. Cserébe azt kérik, hogy írjak róla. Azt hiszem, igen nehéz helyzetben lettem volna, ha ez a könyv nem jó. De ez a könyv nagyon-nagyon jó!!!

Michel Roux - a könyv írója -, három Michelin csillaggal rendelkezik, már 23 éve. De, ha ez nem lenne elég, ott van több mint 30 évnyi tapasztalat, és több díj is a tarsolyában. Úgy gondolom, ilyen háttérrel és tapasztalatokkal, csak jó ételeket lehet alkotni. Mi pedig hálásak lehetünk, hogy ezt meg is osztja velünk.

A szakácskönyv többféle tészta alapreceptjét tartalmazza, mint pl. páte brissée, flantészta, leveles tészta, briós, filotészta, pizzatészta stb. stb. Mindegyik nagyon részletes és pontos útmutatóval, fázisképekkel illusztrálva. De az alaprecepteken felül rengeteg ötlet, recept is van a felhasználáshoz. Ezek önmagukban is nagyon jók, így kezdő háziasszonyoknak is nagyon ajánlom. De egy magam fajta, konyhában alkotni szerető embernek is rendkívül inspiráló. Az első pár oldalon található linzertészták kapásból megfogtak (páte brisée, páte á foncer), így ezek kerültek először tesztelésre.

Elsőként a flantésztát próbáltam ki. A elősütött tésztaalapba főtt burgonya és serpenyőben, olívaolajon kissé lepirított, haragos zöld kelkáposzta levelek kerültek, melyeket nyakon öntöttem egy kis tojásos, sózott, borsozott tejszínnel, majd készre sütöttem. A tejszínben el nem süllyedő kelkáposzta levelek nagyon finom ropogósra sültek, a krumpli pedig finom krémes lett a tejszíntől. Még egy kis kockára vágott, húsos füstölt szalonna is jó lett volna hozzá, de az most épp nem volt kéznél. Íme, ő így néz ki.

Készült egy másik is, szintén sós töltelékkel (kép nélkül). Ott az elősütött mini tortaalapokba kockára vágott gorgonzola sajt került, majd erre öntöttem rá zúzott fokhagymával, sóval, borssal, tojással elkevert tejfölt, és így sütöttem meg. Isteni finom egy kis olívaolajjal, kevés balzsamecettel, sóval, borssal ízesített paradicsomsalátával.

A másik pite egy édes változat volt (csak hogy ilyen is legyen), bár nem az édes tortákhoz használatos páte sucrée-t használtam, hanem a páte brissée-t. Itt, a szintén elősütött tésztaalapba, egy darált dióból, kevés tejszínből és cukorból, csipet fahéjból, vajból és tojásból álló krém került, amit kiraktam vékonyra szeletelt almával, megszórtam kevés cukorral a tetejét, cukrozott narancshéjkupacokat tettem még rá, majd így sütöttem. Nagyon jól sikerült ő is!

Itt a megmaradt tésztát kinyújtottam, majd megkentem tojással, megszórtam fahéjas nádcukorral, így sütöttem. Finom keksz lett belőle a reggeli kávém mellé. (Ez is fotó nélkül)

Összességében úgy vélem, ez a könyv mindenkinek nagyon hasznos lehet. Annak is, aki még csak barátkozik a konyhai rejtelmekkel (na nem eszik olyan forrón a kását, nem kell attól félni) és annak is, aki tökéletesíteni szeretné a tudását, és inspirálódni szeretne egy kicsit. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.